Yorkie kozmetika - fésülés

A yorkiknak és más fajtájú, hosszúszőrű kutyusoknak a felkészítését már kölyökkorban el kell kezdeni. Amikor még kicsik, és rövid a szőrük. Elsősorban azért kell rendszeresen, hetente legalább 2-3 alkalommal alaposan átkefélni őket, hogy hozzászokjanak, és később, amikor már muszáj csinálni, ne legyen kínszenvedés ez a procedúra.

Ha lehetőségünk van rá, célszerű a fésülést, kefélést egy stabil, csúszásmentes felületű asztalon végezni, hogy a kutya biztonságban érezze magát, ne csúszkáljon rajta. A rendszeres asztalra állítás azért is jó módszer, mert ha a kutya megszokja, később a kiállításokon sem okoz majd problémát, ha felteszik az asztalra.

Nem mindegy, hogy a fésülést, szőrbontást milyen módszerrel végezzük, mert ha csak a felső részeket fésüljük ki, alul összecsomósodik a szőr.

A kölyökkutyát fektessük oldalára az asztalon (később már végezhetjük a fésülést állva is) és először a hátulsó lábán hajtsuk fel a szőrt. Egy pumpás flakonból szórjunk a szőrére egy kevés langyos vizet vagy szőrkondicionálót, hogy ne szakadjon le a szőre vége a fésüléstől. Egy erősszálú vaddisznósörte- vagy egy puha gumialapú egyenes szálú drótkefével kezdjük el a fésülést a mancsoknál úgy, hogy bal kezünkkel lefogjuk a fölfelé álló szőrt, jobb kezünkkel pedig húzzunk le belőle a kefével egy vékony réteget. Nagyon ügyeljünk arra, hogy a szőr töve is át legyen kefélve. Ha az első réteget kikeféltük, bal kezünket még mindig a többi szőrön tartva húzzunk le egy következő vékony (!) réteget, és azt is gondosan keféljük ki. Így haladjunk egészen a kutya hátának a közepéig. Ezt a műveletet ismételjük az egész testen. Ha az egyik oldalával készen vagyunk, fordítsuk a kutyát a másik oldalára és ismételjük meg a fentieket ott is. Ne felejtsük ki a farkát se!

Ha valahol csomót találunk, tegyük le a kefét, és először kézzel lazítsuk fel (ne tépjük!!!), majd egy fésűvel, a lehető legóvatosabban - hogy elkerüljük a szőrveszteséget és a szőrvégek leszakadását - egyenesítsük ki a szőrszálakat.

Egyébként minden egyes tincs kikefélése után leellenőrizhetjük a fésűvel, hogy jó munkát végeztünk-e. Ahol elakad a fésű, ott csomó van, amit a fent leírt módon kell kibontani.

A kutya fején, ha lehet, még óvatosabban végezzük ezt a műveletet. Itt a bajuszra és a szakállra kell a legtöbb gondot fordítani, mert evés közben az ennivalótól összeragadhat a szőr. Ezt megelőzhetjük, ha evés után mindig megmossuk és beolajozzuk a pofaszőrt, később pedig, ha már hosszabb ez a rész, etetés előtt hátragumizhatjuk.

Ezeknek a fajtáknak a "haja" is hosszúra nő, Ezt mindig fogjuk össze copfba, hogy ne lógjon bele a szemükbe, mert ez zavarhatja őket, és elkezdhetnek tőle vakarózni vagy a fejüket "mancsolni", ami csomósodást és szőrveszteséget okoz. Ezen kívül, ha belelóg a szembe, sokkal erőteljesebb lesz a könnyfolyás, ami elszínezi a szőrt és nagyon csúnya. Rendszeresen tisztítsuk a szemet, hogy a könny ne színezze el a szem alatti részeket.

A világos és fehér színű kutyák szájkörnyéki, szemkörnyéki és lábszőrzetének ápolására, tisztán tartására, ha lehet, még több gondot kell fordítani, mert ha ezeken a részeken besárgul a szőr, az még egy egyébként kifogástalan szőrzettel rendelkező kutya esetében is illúzióromboló hatást kelt.

Annak, hogy kutyánk a későbbiekben mindenkit ámulatba ejtő, gyönyörű szőrtakaróval jelenhessen meg a kiállításokon, alapvető feltétele, hogy rendszeresen, hetente legalább 2-3 alkalommal kifésüljük - és ne kitépjük - a szőrét.

A yorkik esetében a fül felső harmadáról le kell nyírni a szőrt. Egyrészt azért, mert a standard ezt írja elő, másrészt pedig ha meghagynánk rajta a szőrzetet, az lehúzná a fület. A többi hosszúszőrű fajta fülén általában kívánatos, hogy hosszú legyen a szőr. A hallójáratban azonban ez általában zavaró, sőt, ha itt nagyon dús szőrzet található, az akadályozhatja a fül szellőzését, rátapad a por, piszok, és ettől akár rendszeresen be is gyulladhat kutyánk füle.

Ha nem szeretnénk sokat bajlódni kedvencünk szőrápolásával akkor több nyírási fazon közül választhatunk