Ragdoll
Ragdoll képei
Ragdoll eredete
Bolondos, szeretetreméltó kis kedvenc - ámde korántsem játékszer! Ragaszkodó, hűséges természetű állat, aki gazdáját feltétel nélkül szereti. Különleges képessége tette igazán hiressé e fajtát - ennek köszönhetően emelkedett ki az ismeretlenség homályából, s vált hirtelen népszerűvé. Ez a képesség pedig nem más, mint az ellazulás, azonnali elernyedés, ahogy elvágódik az emberi kézben. A nevét is innen kapta: ragdoll ugyanis rongybabát jelent.
Ha álmai netovábbja egy maszkos pofácskájú, sziámira emlékeztető, ámde csendes és tartózkodóbb egyéniségű, bozontos bundájú cica, aki "mellesleg" barátságos és remélhetőleg ragaszkodó is lesz majd Önhöz - nos, akkor most megtalálta az igazit! A körülírt célszemély nem más, mint maga a ragdoll! Elképesztően kedves tulajdonságokkal felruházott, intelligens macska, s akinek már valaha volt vagy jelenleg van ilyen kedvence, bizonyára megerősíti azon állítást is, hogy miután megosztottuk életünket egy ragdollal, annak helyét később egy másik cica már nem pótolhatja.
Jöttem, láttam, beköltöztem!
Attól a pillanattól kezdve, hogy a ragdoll kölyökcica beköltözik új otthonába, az élet már nem lesz ugyanaz, mint azelőtt volt. Persze pozitív értelemben véve! Az újdonsült gazdi eztán sohasem lesz már egyedül, kedvence ugyanis részévé akar - és fog is - válni kétlábú társa életének. Ezek az állatok szenvedélyesen szeretik gazdájukat, egy életen át hűségesek hozzá, szorosan követik, bármerre jár a házban vagy a kertben. A ragdoll élvezi az életet, annak minden apró, mindennapos csodájával együtt. Memóriája elképesztő! Még ha hosszabb időre is kerül távol az édes otthontól, más macskákkal ellentétben nem felejti el annak egyetlen rejtett szegletét sem. Hazaérvén úgy szaladgál szobáról szobára, mintha egy percre sem hagyta volna el az otthon melegét.
Belső ragyogás
A ragdoll játékos természete, kölykös lendülete felnőttkorát is végigkíséri, éppen ezért tágas életteret kell biztosítani számára. Önfeledten játszik, és a "nyelvi nehézségeknek" fittyet hányva "beszélget" gazdájával. A kertben való hancúrozást éppúgy élvezi, mint a lakás nyújtotta összkomfortos kényelmet, és előszeretettel ragad a négy fal között még akkor is, ha az ajtó tárva-nyitva ál. Szemmel láthatóan rosszul tűri az egyedüllétet, tehát jobb egyszerre mindjárt két cicát beszereznünk abban az esetben, ha sok időt töltünk házon kívül. Nyugodt természete folytán ideális családi kedvenc és a kisgyermekek remek játszótársa válhat belőle. Jól megfér más állatok mellett, beleértve a kutyákat is. Idősebbek vagy lustább egyének ugyanúgy választhatják, hiszen bájos adottságai mellett pozitívumként említhető még, hogy szőre kevés törődést kíván. Hetente egyszer-kétszer elég átfésülni bundáját ahhoz, hogy megelőzzük a filcesedést. A ragdoll imádja a fésülést, gondozást, ezért a művelet szórakoztató lehet mind a gazdi, mind a cica számára.
Amerikából jöttem...
Bármilyen elegáns megjelenésű is a ragdoll, valójában a szó szoros értelmében "útszéli" származásra tekinthet vissza. A korai '60-as években történt, hogy egy fehér színű, angórára emlékeztető külsejű kóbor cicát elütött egy autó. Egy kaliforniai hölgy. Ann Baker volt az, aki gondjaiba vette, ápolgatta, meggyógyította, majd a Josephine nevet adta az állatnak. Miután Josephine felgyógyult és már majd kicsattant az egészségtől, Ann úgy döntött, hogy a macskát egy birma és egy burma kandúrral pároztatja. Az eredmény őt is meglepte: egy alomnyi addig teljesen ismeretlen fajtájú, csodálatosan szép kiscica látta meg a napvilágot! Ezt követően vette kezdetét a sajtó által keltett szenzációhajhászat, majd rágalomhadjárat. Találgatások kezdődtek arra vonatkozólag, hogy Josephine gerince a baleset miatt vajon deformálódott-e és hogy ezt a kölykei örökölték volna (ez a feltevés egyébként meglehetősen valószínűtlen, mivel a szerzett tulajdonságok nem öröklődnek). Kegyetlen teóriák ütötték fel fejüket, miszerint a ragdollt dobálni, rázogatni, lökdösni lehet, és az állat ezt tűri, mert nincs fájdalomérzetet, vagy ha van, az is minimális. Ann Baker jó üzletasszonyhoz méltó módon azonnal szabadalmaztatta az általa kitenyésztett új fajtát Amerikában. Ezzel egyidőben érvénytelennek minősített mindennemű próbálkozást a ragdoll tenyésztését illetően, amely az ő tudta és beleegyezése nélkül történt. Szigorú irányelveket dolgozott ki a továbbtenyésztésre vonatkozólag, és ezeket mindenáron igyekezett betartatni. Ezen igyekezete ellenére azonban a ragdollok száma a nyolcvanas évekre nőttön nőtt. 1998-ban már meghaladta a hatezret, és a fajta népszerűségnek köszönhetően ez a szám minden bizonnyal ugrásszerűen tovább növekszik. Ann Baker mindazonáltal kijelentette, hogy vérvonalában az ősök között megtalálhatók a tabby (cirmos) színű cicák, melyek igazi ritkaságszámba mennek a ragdollok között. Nemcsak ő, de más amerikai tenyésztők is foglalkoztak a tabby mintázat, továbbá a vörös szín létrehozásával, a továbbtenyésztésbe bevonva más fajtákat, de ugyanakkor felhasználva az eredeti vérvonalat is. A vörös egyébként ritka és igen keresett szín a nőstények esetében.
Színek és mintázatok
A ragdoll félhosszúszőrű macska, bundácskája igen kellemes, selymes tapintású. Szeme szívet melengetően ragyogó kék színben pompázik. Fejformája ék alakú, pofácskája telt. Teste hosszú és izmos. A nyak szintén rendkívül izmos, vaskos, a mellkas pedig széles. Tappancsai kerekdedek és dús szőrpamacsokkal ékesítettek. Farka hosszú, a vége felé elvékonyodó. A színe lehet seal (fókabarna), csokoládé, kék és lila. Háromféle mintázata ismert, úgymint:
- bicolour: a test halvány színű, a mellkas, has és lábak fehérek, a pofán a maszk sötét színű, ugyanúgy, mint a füleken és a farkon.
- colourpoint (Cuppi): a test itt is halvány színű, a testvégződések pedig, úgymint a fül, farok, tappancsok valamint a pofa, sötétebb színűek.
- mitted: hasonló a colourpointhoz, azzal a különbséggel, hogy az áll a mellkasig fehér, és az elülső lábak fehér "papucsba" bújtatottak.
Bár a ragdoll-rajongókat az újdonság erejével magával sodorta az új, úgynevezett lynx mintázat és a vörös szín megjelenése, ezek azonban pillanatnyilag hivatalosan még nem elfogadott variációk. A vörös szín elfogadását máskülönben azért is előzi meg felfokozott várakozás, mivel az majd automatikusan magával hozza a teknőc színváltozatok elterjedését is, ezáltal a bővülő színskála pedig felrázza a jelenleg kissé egyhangúnak jellemezhető palettát. A vörös macskák - nemcsak a ragdoll, de minden fajta esetében - tulajdonosaik véleménye szerint feltűnőbb megjelenésűek társaiknál, természetük tekintetében pedig pajkosabbak, és viselkedésük talán még elragadóbb.
Kicsi vagyok én, majd megnövök én...
Az aprócska ragdoll-kölykök idővel méretes macskává fejlődnek: a "rongybabát" a legnagyobb macskafajták között tartják számon. A kandúrok felnőttkori súlya 8-9 kg, míg a nőstényeké 4,5-5,5 kg között mozog. Ám ez a folyamat nem máról holnapra zajlik le, sőt, meglehetősen lassan, mondhatni csigatempóban történik: a negyedik szál gyertyát is elfújhatjuk kedvencünk szülinapi tortáján, mire teljes méreteit végleg eléri!
A ragdoll fajtastandardje
Fej: ék alakú, koponyacsontja a fülek közötti területen lapos. Az orr rövid, a pofák kerekdedek, az áll vonala kifejezett. Szemek: oválisak és nagyok, színüknek pedig minél sötétebb kéknek kell lennie. Fülek: széles alapokon helyezkednek el, végeik lekerekítettek és enyhén fodrosak. Egymástól távol tűzöttek és kissé előreállók. Test: hosszú és izmos. A nyak rövid és erőteljes, a mellkas széles. Lábak: közepesen hosszúak. A hátsó lábak kissé hosszabbak, mint az elülsők. A tappancsok nagyok, kerekdedek, dús szőrpamacsokkal tűzdeltek. Farok: hosszú, dús szőrzettel borított, a vége felé elvékonyodó. Végének, ha a fej irányába visszahajlítjuk, legalább a vállakat el kell érnie. Szőrzet: a bunda különböző hosszúságú szőrszálakból épül fel, melyeknek összességében, hosszú, selymes és dús hatást kell nyújtaniuk. A szőrszálak alsó része halvány színű.
A Ragdollok természete
A ragdoll elnevezés szó szerinti jelentése rongybaba. Ez a legtöbb ragdollra teljesen igaz, szívesen fogadják a gazdi babusgatását, és teljes nyugalomban engedik, hogy ölünkben tartsuk őket. Sokszor lehet látni teljesen elernyedt pózban fekvő cicákat. Nagyon nyugodtak, játékosak, és ragaszkodnak a gazdájukhoz. Gyakran úgy követik a kedvenc gazdijukat, akár a kiskutyák. Mindenhol ott szeretnének lenni. Szeretnek a gazdi társaságában pihenni akár olvasgat, akár a számítógépen próbál dolgozni, vagy éppen tereget. A ragdollok viszonylag nagytermetű, erőteljes csontozatú és elegáns cicák, gyönyörű kék szemmel, középhosszú lábakkal, nagy manccsal és félhosszú szőrrel, ami leginkább a nyúlszőrhöz hasonlít és "megtörik" a cica mozdulatai során.
A nőstények súlya kb. 4-7 kg között mozog, a hímek 7 kg körüliek lehetnek, az ivartalanított fiúk akár a 9 kg-ot is elérhetik. Nagyon nyugodtak, egyáltalán nem agresszívek és különösen játékosak. Kutyákkal is együtt tud élni, ami természetesen függ a kutyus természetétől is.
Még a felnőttnek számító cicák is szívesen játszanak színes golyókkal, labdákkal.
Jól kijön a gyerekekkel, türelmesen viseli a babusgatást is. Ezért leggyakrabban azt tanácsoljuk a gazdiknak, hogy inkább lakásban tartsák, mivel annyira barátságos, hogy könnyen ölbe veheti egy idegen is, és akár hagyja magát elvinni is.
Ann Baker, a fajta kitenyésztője leírta a 60-as években, hogy Josephine-t, a ragdollok ősanyját elütötte egy autó vemhesen, ezt túlélte, és egészséges kölyköknek adott életet. Ezek után -állítása szerint- a kölykök nem éreztek többé fájdalmat. Nagyon fontos kijelenteni, hogy mindez mítosz! A ragdollok ugyanúgy érzik a fizikai fájdalmat, mint bármely más állat!
A ragdollok fejlődése viszonylag lassú. Születésükkor teljesen fehérek, és később kezd a színük és mintázatuk előtűnni. Akár négy éves korukig is változhat a színük, sötétednek. A teljes testméretük, csontozatuk is kb. 2 éves korukra alakul ki.
Aki egyszer úgy dönt, hogy egy ragdollal osztja meg az életét, hamar ráébred, hogy a ragdollokra is igaz a mondás, hogy egy darab sohasem elég!
A Ragdollok színe és mintázata
A ragdollok bundája félhosszú, selymes és tömött, a felnőtt macskákon nyakfodor és "térdnadrág" látható. A bunda láthatóan rövidebb nyáron.
Három különböző alapmintázatot és négy alapszínt különböztetünk meg a Ragdoll fajtánál. Ezeken kívül több újabb mintát és színt találhatunk a tenyésztőknél.
Mintázat
-
Colourpoint Ragdoll - a pofa, lábak, a farok (points) jól megkülönböztethetően sötétebbek a többi testrész színénél. Az orrtükör és a talpak ugyanolyan színűek, mint a point-ok.
-
Mitted Ragdoll - A pointok és a test színe ugyanolyan, mint a colourpoint változatnak, de a cicának speciális jegyei is vannak. Az áll, szakáll, a mellkas és a has fehér vagy világos, a mellső lábakon kis zoknik láthatók, a hátsó lábak legalább a könyökig fehérek vagy annál feljebb is. Az orrtükör felett az orron található esetenként egy fehér sáv, "csillag". Az orrtükör színe a pointokkal azonos, a talppárnák rózsaszínek.
-
Bicolour Ragdoll - A test és a pointok színe megegyezik a colourpointokéval, de a bicolour cicáknak több testrészükön nagyobb fehér területek láthatók. A fehér rész egy fordított V, ami a homlokon kezdődik és lefut az orron és állon is, beleértve a bajuszpárákat is. A teljes hasa, mellkasa és gallérja fehér. A lábai teljesen fehérek a váll vonaláig. A testen található fehér foltok igen változatos méretben és formában jelenhetnek meg, de nem nagyobbak, mint az egész testfelület egyharmad része. Az orrpárna és a talpak fehér.
Színek
-
Seal - A pointok sötét fókabarnák és ugyanolyan árnyalatúak. A test halványabb.
-
Blue - A pointok kékes-szürkék és az árnyalatuk hasonló. A test kékes-fehér.
-
Chocolate - A pointok tejcsoki színűek. A test elefántcsont színű.
-
Lilac - A pointok rózsaszínes- szürkék. A test magnólia színű.
Forrás:Mörrenmorc Ragdolls
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
